• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

Csipkecsodák

Szerző: Dulai Sándor
A RÁCKEVÉN ÉLŐ Ács Imréné 1982-ben tanulta meg a csipkeverést Tóthné Nagy Amáliától, a Népművészet Mesterétől. Szülővárosában most életmű-kiállítása nyílt, amelyre lapunk is meghívót kapott.

A kiállítást, amely a Skarica Máté Városi Könyvtárban látható, Jáki Réka, a helyi Árpád Múzeum igazgatója nyitotta meg. Nemcsak a látványról – a közönséget körbevevő csipkecsodák szépségéről, finomságáról, légies, tündéri varázsáról – beszélt, hanem arról az élményéről is, amikor Ács Imréné, Klárika először mutatta meg neki, hogyan is készül a vert csipke. Ezt azután mi is megszemlélhettük, s e sorok íróját – akit a kézügyesség hiánya ennél százszor darabosabb munkák végzésében is gátol – elkápráztatta, ahogy a törékeny, kedves, halk szavú népi iparművész a verőpálcákra tekert fonalakat a csipkeverő párnára tűzött gombostűk köré fonta, csavarta, szőtte.

Türelemjáték ez, és neki van türelme. A kiállított munkák között akad olyan, amely másfél év alatt készült el: a végeredmény szívetlelket gyönyörködtet. A mintáit maga tervezi. Fenyőfás csipkéjét 1989-ben megvásárolta a Magyar Művelődési Intézet, kiállították a Nemzeti Galériában. Csipkéivel megfordult az ország minden részén, külföldön is gyakran szerepel. Szőlőfürtös terítője vándorkiállítás formájában bejárta a fél világot, munkásságát számos díjjal ismerték el. Több mint huszonöt évvel ezelőtt népi vert csipke szakkörvezetői vizsgát tett, hogy tudását másoknak is átadhassa. Öt éven át tanította csipkeverésre a Kiskunlacházi Alapfokú Művészeti Iskola tanulóit Lacházán és a tagiskolákban – Ráckevén, Szigetbecsén, Makádon –, csipkeverés tanterve, melyet az iskola művésztanáraként, igazgatóhelyetteseként készített, országos tanterv lett. Felnőtteket is tanított több helyen. Sokan találkoztak vele a Mesterségek Ünnepe állandó résztvevőjeként, ahol csipkeverő-bemutatókat tartott, vonzották a látogatókat a Kiskunlacházi Művelődési Központban rendezett Csipkehetei – ahol ő maga is reneszánsz ruhába öltözött –, s több tévéműsorban is szerepelt. Éveken át titkára, majd elnöke volt a Magyar Csipkekészítők Egyesületének.

Klárika amilyen csendes, szerény, olyan népszerű – „csipkés” társai közt és mindazok körében, akik ismerik. Szerinte a vert csipke a kézművesség királynője, amely azonban nem uralkodik, hanem szolgál. Ő  sem akar mást, mint csipkéivel szolgálni: szívből, őszintén. Sugározni azt a szépséget és emberhitet, érzékenységet és életszeretetet, amelyet e gyönyörű mesterséget megteremtő itáliai reneszánsz, Velence szelleme indított útjára több mint fél évezreddel ezelőtt. Két éve nagy bánat érte, meghalt a férje. Ő volt, aki először látta minden munkáját és mondta el a véleményét róluk, szerszámkészítő mesterként ő készítette az eszközöket, melyekkel ma is dolgozik. Ötvennégy éve, hogy összeházasodtak, s nagyon hiányzik. Összetartoztak, mint az a két nádszál, amelyet az Egyedül című csipkén látunk – az egyik letörött, a másik helyette is él. A mellette levő páros csipkeköltemény pedig tényleg szinte maga a lélek reszketése: egy Petőfi-vers ihlette, mellyel most a nő üzen az örök társnak: „Reszket a bokor, mert / Madárka szállott rá, / Reszket a lelkem, mert / Eszembe jutottál...”

A vendégkönyvben sorakoznak a bejegyzések: az elismerés és a szeretet sorai. Felnőttektől és gyerekektől, iskolai csoportoktól, barátoktól, közeli és távoli ismerősöktől meg azoktól, akik Ráckevén járva és szépre vágyva „csak úgy” bejöttek ide. A város pedig büszke kicsi asszonyára, akinek a csipke az élet. Múlt, jelen és jövő.

A SZERZŐ FELVÉTELE

 

Címkék: Az olvasó oldala